alcím

Gyalog Saint Jean Pied de Portból Santiago de Compostelába ... végül az óceánig

2012. január 2., hétfő

Szívdobogós visszaemlékezések

Az a jó benne, hogy a caminóból hosszasan lehet táplálni a lelket. Még mindig vegetatív tünetekkel társul, ha visszagondolok egy-egy pillanatra, történetre...
Miért volt jó a camino?
Mert egyszerű volt a cél. Semmi bonyolult, mert manapság már minden az, és olyan felemelő volt érezni, hogy egy a cél, világos, egyszerű. De nehéz, éppen ezért kihívás. Kihívás kell, mert ha teljesíted, nagynak érezheted magad. A cél: elérni A-ból B-be végül elérni S-be, majd az Ó-ba. Minden nap sikerélmény. Persze minden lépésben ott a halál (az, hogy egy kicsuklott boka, és viszlát camino). Bármikor véget érhet, ezért minden percét élni akarod! Jó az állandóság és a változatosság fenséges keveréke. Állandóan teszed-veszed a lábad, az állandóság, mint olyan, biztonsággal tölt el. De ott van a változatosság, ami a monotónia ellen hat. Minden nap máshol vagy. Sosem vagy 2 napig egy helyen. Ahány álmunk, annyi ágyunk, fogalmaztam meg, mikor szépenfogalmazós kedvemben voltam. Az utolsó pillanatig meglepetés, hova hajthatod álomra a fejed. Az egész caminoban a legeslegjobb talán az volt, hogy elhitette velem, hogy létezik még világ, "kisélet", ahol az emberek jó szándékúak, a tárgyak pont ott maradnak, ahol hagyod őket, a dolgok szépek és egyszerűek, a természet és ember csodálatos egység, és hogy élni egyszerűen jó. Mesterséges körülmények (bár hülye ez a kifejezés), válogatott emberekkel, szinte nem is valóságos, de mégis az. Pont olyan, mint amilyenben szeretnék élni. Azért jó volt megtapasztalni, hogy 2011-ben a Föld nevű bolygón létezhet ilyen. Belenyaltam egy olyan mézbe, amit Magyarországon nem lehet kapni.
(nincs vége, talán még folytatom)

4 megjegyzés:

  1. folytasd, légy szíves! :)
    (egy leendő caminós kérése ez)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Oximoron, eszembe jutottál :)
      Mi van veled és az utddal? Megtaláltátok egymást?

      Törlés
  2. Kedves Oximoron, életed legnagyobb élménye előtt állsz... úgy irigyellek :)
    Ez a blog már csak néha-napján folytatódik, amikor annnnyira elraganak az emlékek, hogy nem bírom magamban tartani... alapvetően betöltötte, amiért született és már nyugdíjas (mármint a blog).

    VálaszTörlés