Egy kaka ez a gep, es nem legbolkapott ez a kijelentes. Egy informatikus van velem :) Szoval 2x lefagyasztottuk, vegul konstataltuk, hogy nem baratkozik az USB-vel... tehat megint nem lesznek fotok.
Helyette alljon itt egy tanulsagos tortenet a camino utolso 100 km-enek elbizniszesedeserol:
Szamomra ugyanis nagyon szomoru es egyben megrazo, amit itt tapasztalunk. Ez mar reg nem az a camino, amit elkezdtunk.... senkinek sem ajanlom, aki azon gondolkodik, hogy csak a veget teszi meg. Ha nincs ido, szabadsag, szerintem mindenkepp erdemesebb elkezdeni Saint Jeanba, es menni onnan 1-2 hetet. Na, de a tortenet:
Megyunk-mendegelunk egy faluban... az utcan vidaman csordogal a szarle, de megboccsajtjuk, mert ez mar Galicia, itt a tehenek uralkodnak. Mindenhol traktorok, es itt-ott egy-ket paraszt... egy neni alldogal az ut szelen, kezeben egy nagy tanyer palacsinta. Mnyamiiii. Mar 2 ficko ott falatozott, mire odaertunk. A neni mosolyogva nyomja a kezunkbe a kristalycukorral hintett palacsintat. Habzsolom... a kovetkezo pillanatban elhangzik a kulcssyo: donativo. Megall a falat a szamban. Azanyadmindenit, mi mar ugy megszoktuk, hogy az ut elejen barmikor akadtak kedves helybeliek, akik ingyen (ugyebar), mondhatni SZIVBOL (itt mar nincs senkinek) osztogattak nekunk gyumolcsot, kekszet stb. Szoval maradjuk a gonosz nenive atminosult neninel... jol van, mondom Tibinek, adjunk par centet. Nyomjuk az aprot, ami nem is olyan apro 60 cent, ez a banya (most mar banya) meg azt mondja 2 euro. Majdnem kikoptem, ami a szamban volt. Olyan agressziven kovetelte, hogy na. Vegul kapott 1,60-at es rossz szajizzel tavoztunk. O is utalt minket, de mi is ot. MiIyen szep is a kolcsonosseg, nemde?
A masik ket palacsntazo sracrol meg kiderult, hogy szlovakok. Ohh, elso foldiek... hamar kiderult, hogy eleg undorito modjat valasztottak a caminonak, de megfogadtam, hogy itt mar mindent be fogok nyelni, mert az emberi hulyesegnek nincsenek hatarai. Szoval egybol 50 szlovak van itt. Busszal persze, es minden nap mennek valamennyit, idore mennek a buszhoz, es az viszi oket szallasra, es 3-4 napot laknak egy helyen, a busz ingaztatja oket mindig. Hat azt hittem bekakalok.
Megerkeztek a barataink, idokozben ez a szallas is betelt. Sajnaltam oket nagyon. Federika teljesen kibukott, de csak bologatni tudtam. Az en gondolataim voltak, csak angolul, egy olasz szajabol... senki sem akarja felvenni a versenyt a sok kamuzarandokkal es teljesitmenyturazoval. Mi sem tudjuk meg, mi legyen a holnappal... innen kb. 220 zarandok indul el, es a nagy reszuk oda tart, ahova mi is... Ott pedig 2 szallas van kb. 50 fonek. Mi sem akarunk versenyt, nem akarjuk, hogy a caminonk errol szoljon, de azt mar most egeszen biztosan tudjuk, hogy a fennkolt pillanatok nem ezen a heten, es nem Santiagoban varnak rank.
Pisz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése