Mezeta

Ott hagytam abba, hogy San Juan de Ortega. Ugy mentunk  a donativora, mint legy a husra, erre a csaj benyogi, hogy 5 euro per kopf. A szobak vallalhatatlanok, a tisztasag ketseges, mindenutt athato rovarirto szag... brrrr. Sebaj, tul vagyunk rajt es hamar felejtunk. Persze uzlet nem volt, igy az etteremre biztuk a hasunkat, a penztarcank nem nagy oromere. Megtudtuk, hogy a spanyol tortilla nem am az a tortilla, amit mi ismerunk, hanem tulajdonkeppen egy tojasos-sonkas omlett... gasztronomiai megvilagosodas. Meg aznap talalkoztunk Imreekkel, es egy ujabb magyar csajjal, Pasztorol, aki pszichologushallgato, es siet. Szoval elment...

Reggel eso es hideg. Igy bandukoltunk... majd elertuk Burgost, az elso szeretheto nagyvarost. Hangulatos, szep, szeretnivalo. Egybol turistaba valt a zarandok... Ugyesen elcsiptunk egy adomanyos szallast. A kedves vendegszeretet ellenere megbosszultuk a tegnapot, es nem voltunk bokezuek. Egy az egyhaz, majd elosztajk alapon.

Aztan nekivagtunk a mezetanak, a Burgos es Leon kozott elterulo sivatagos, mezogazdasagi teruletnek, a sokak altal korbeparazott es atbuszozott resznek. Eddig birjuk. Nagyon is. Olyanokat latunk, amit masutt nem... Ha nem latnam, el sem hinnem, hogy letezik ennyi es ilyen nagy buzamezo, es ekkora kek egbolt felho es photoshop nelkul. Hajnalban indulunk, es a nagy melegbol csak annyit kapunk, hogy epp ne ut meg a hoguta, de nem olyan halalos, mint mondtak. A nagy semmi kozepen imadtuk Hontanast, a semmibol elobukkano kis falut. A szallas mennyei. Rusztikus, de minden uj, illatos, es puha. Olyan mint egy vadaszkastelz, mi pedig ugy vacsorazunk benne, mint a kiralyok: pizza es egy uveg a haz borabol (el puntido- ezt a szallast minden jovendo caminosnak melegen ajanlom). Ebben az orszagban meg nem ittunk rossz bort, de dragat sem. Ezt add ossze! A konyvunk strandot is eloirt a faluba, ami 60 lelket szamlal, de mi csak nevettunk, aztan masnap arcomra fagyott a mosolz, mikor a falubol kifele, hajnal 5:30-kor megpillantottuk a STRANDot. Fel napig nem tudtam kiheverni. Egy hatalmas uszomedence, egy igazi strand. Maskor majd tenyleg szetnezunk...
Tovabbra is tobbe-kevesbe egyutt tart a kiscsoportunk: Tunde, Dori, Csabi, es mi. Estenkent egy helyen szallunk. Jo  igy.

.... es ikor mar azt hittuk, a tegnapit mar nem lehet tulszarnyalni, elertunk a mai celba: Boadilla del Caminoba, a sivatag kozepen, egy kihalt, kiszaradt faluba, melynek kozepen talalhato egy valoban ZOLD oazis, a mi kis kertunk. A szallasunk anno valyog istallo lehetett, de imadok Boadillaban lo lenni, sokkal inkabb, mint anno Larrasoanaban tehennek lenni. Ossze sem hasoonlithato, a haziak is rendesek, es medence is van. Persze csak a labamnak, mert nem vettem a batorsagot, mint ahogy senki sem egy oreg bacsin kivul, hogy belemartozzak. Nem vallatam be a feher combjaim villogtatasat itt a zarandokonak. A nap eget, de a szel hideg, hajlamosak vagyunk elfelejteni, h a mezeta 800 m-re van a tengersyintfelettt...
Tegnap 32, ma 28, holnap 26 km  tav.
A labamon ujabb piros pottyok jelentek meg, de nem viszketnek, igy mi tudjuk, hogy ez nem poloska, a haziak elol azonban gondosan rejtve tartom, es soha tobbet nem mutatom senkinek. Nekem nem hianyzik meg egy karanten...
MOst pedig megprobalom kisajtolni az utolso kepeket a gepembol....